Csúcsra törünk! 

Ez a mi kis történetünk. 

Az egész ott kezdődött, hogy az ősember ... Azért ennyire nem szeretnék visszamenni az időben, de mégis had álljon itt egy régi - talán az első nyomtatásban megjelent -magyar szakácskönyv pár oldala: Szakáts mesterségnek könyvetskéje - 1695-ben jelent meg Kolozsvárott

323 ÉVVEL KÉSŐBB

Az 1990-es évek elején elkerültem otthonról és egyre kevesebbszer tudtam élvezni édesanyám hétvégi süteményei. Mikor néha hazavetődtem a kollégiumból, éhes oroszlánként vetettem magam  anyukám süteményeire. Később, egyetemista éveim alatt már megengedhettem magamnak néha a cukrászdai süteményezést, bár akkoriban leginkább aktuális barátnőm szemtükrében vesztem el, mint a sütemények ízvilágában. Táncos pályafutásom során igen sok országban megfordultam és édesszájú lévén, mindenhol kerestem a sütikóstolás lehetőségét. Ami a sütiélményeket illeti, Kínára nem szívesen gondolok vissza, Törökországot imádtam, de néha olyan édesek voltak a sütemények, hogy a fogaim belesajdultak. Franciaország - hm ..., olyan narancsos óriás-kuglófot ettem, hogy a mai napig elevenen él bennem az íze. Németország, Ausztria - édes. Magyarország? Nos, Magyarországról csak annyit, hogy vidéken igen rossza a helyzet, bár vannak jó példák.

Egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan lehet az, ha bemegyek egy átlagos cukrászdába, mindig csak az édes ízt érzem a süteményekben.

Édesanyám nyugdíjba menetele után, idény jelleggel nyitott egy kis palacsintázót, arra számítva, hogy az arra vetődő kirándulók majd megállnak pár falatra. Annyira jól ment az üzlet, hogy a környéken szinte egyedüliként maradt talpon. Sajnos ritkán tudtam hazalátogatni, de mikor otthon voltam, először is mindig teleettem magam palacsintával és közben figyeltem, ahogy édesanyám elbeszélget a vevőkkel. Ezt úgy tette, mint aki már régóta ismeri őket. És csakugyan, mikor rákérdeztem, mindig kiderült, hogy nagy részük már több éve visszajáró vendég és néha csak azért jönne kirándulni a Börzsönybe, hogy közben egyenek egy jó palacsintát a Palacsintás Királyban.

Közben húgom elkezdett dolgozni az Auguszt Cukrászdában és cukrász lett, én meg tovább táncoltam.

"Valakinek át kéne vennie a Palacsintás Királyt, mert már nem bírom csinálni fizikailag!" - mondta egyszer édesanyám, titkon húgomra gondolva.

A Palacsintás Király bezárt, de még gyakran felhívják édesanyámat: "Icuka, de kár, hogy bezárt! Nem sütne egy kis palacsintát, tudja abból a diós öntetesből, meg a karamellásból?"

2018 elején leültem húgommal beszélgetni épp egy ilyen telefonhívás után és csak annyit mondtam neki: " - Látod, ha az emberek valami jót kapnak, arra nagyon sokáig emlékeznek és hálásak olyannyira, hogy olykor képesek mindent megtenni, hogy ismét átéljék azt az élményt" - és jókorát haraptam karamellás-narancsos süteményéből, mely úgy olvadt szét a számban mint a vaj és végre éreztem benne a narancs ízét. "Na,evvől befélek!" - mondtam teli szájjal.

És egyre gondoltunk ...



Támogatunk!

Kérdésed van a süteményekkel vagy a megrendelésekkel kapcsolatban? Írj egy e-mail-t támogató csapatunknak és segítünk!

Lépj velünk kapcsolatba.