Ez a mi kis történetünk. 

Az egész ott kezdődött, hogy az ősember ... Azért ennyire nem szeretnék visszamenni az időben, de mégis had álljon itt egy régi - talán az első nyomtatásban megjelent -magyar szakácskönyv pár oldala: Szakáts mesterségnek könyvetskéje - 1695-ben jelent meg Kolozsvárott

323 ÉVVEL KÉSŐBB

Az 1990-es évek elején elkerültem otthonról és egyre ritkábban tudtam élvezni édesanyám hétvégi süteményei. Mikor néha hazavetődtem a kollégiumból, éhes oroszlánként vetettem magamat anyukám süteményeire. Később, egyetemista éveim alatt már megengedhettem magamnak néha a cukrászdai süteményezést, bár akkoriban leginkább aktuális barátnőm szemtükrében vesztem el, mint a sütemények ízvilágában. Táncos pályafutásom során igen sok országban megfordultam és édesszájú lévén, mindenhol kerestem a sütikóstolás lehetőségét. Ami a sütiélményeket illeti, Kínára nem szívesen gondolok vissza, Törökországot imádtam, de néha olyan édesek voltak a sütemények, hogy a fogaim belesajdultak. Franciaország - hm ..., olyan narancsos óriás-kuglófot ettem, hogy a mai napig elevenen él bennem az íze. Németország, Ausztria - édes. Magyarország? Nos, Magyarországról csak annyit, hogy azért akadnak jó példás is.

Édesanyám nyugdíjba menetele után, idény jelleggel nyitott egy kis palacsintázót, arra számítva, hogy az arra vetődő kirándulók majd megállnak pár falatra. Annyira jól ment az üzlet, hogy a környéken szinte egyedüliként maradt talpon. Sajnos ritkán tudtam hazalátogatni, de mikor otthon voltam, először is mindig teleettem magam palacsintával és közben figyeltem, ahogy édesanyám elbeszélget a vevőkkel. Ezt úgy tette, mint aki már régóta ismeri őket. És csakugyan! Mikor rákérdeztem, mindig kiderült, hogy nagy részük már több éve visszajáró vendég és néha csak azért jönne kirándulni a Börzsönybe, hogy közben egyenek egy jó palacsintát a Palacsintás Királyban.

Közben húgom elkezdett dolgozni az Auguszt Cukrászdában és cukrász lett, én meg tovább táncoltam.

"Valakinek át kéne vennie a Palacsintás Királyt, mert már nem bírom csinálni fizikailag!" - mondta egyszer édesanyám, titkon húgomra gondolva.

A Palacsintás Király bezárt, de még gyakran felhívják édesanyámat: "Icuka, de kár, hogy bezárt! Nem sütne egy kis palacsintát, tudja abból a diós öntetesből, meg a karamellásból?"

2018 elején leültem húgommal beszélgetni épp egy ilyen telefonhívás után és csak annyit mondtam neki: " - Látod, ha az emberek valami jót kapnak, arra nagyon sokáig emlékeznek és hálásak olyannyira, hogy olykor képesek mindent megtenni, hogy ismét átéljék azt az élményt" - és jókorát haraptam a karamellás-narancsos süteményéből, mely úgy olvadt szét a számban mint a vaj és végre éreztem benne a narancs ízét. "Na,evvől befélek!" - mondtam teli szájjal.

És egyre gondoltunk ...

Támogatunk!

Kérdésed van a süteményekkel vagy a megrendelésekkel kapcsolatban? Írj egy e-mail-t támogató csapatunknak és segítünk!

Lépj velünk kapcsolatba.