Megérinti a szíveket!
Nem csak egy sütemény ...
Gyermekként imádtam édesanyám mellett állva nézni, hogyan főzte vagy éppen sütötte a hétvégi ételeket, süteményeket. Sokáig nem értettem, mitől olyan finomak az ételei. Csak mostanában kezdem megérteni ezt a nagy talányt.
Eléggé csintalan kisgyermek voltam, így szüleimnek gyakran kellett jó útra 'terelgetniük'. Kisiskolás voltam, mikor a tanító nénim szülői értekezletet hirdetett. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, ugyanis 'jó kisfiú' lévén, nem osztottam meg minden iskolai tettemet szüleimmel.
Édesanyám elment szülői értekezletre, én meg otthon vakartam a fejemet és azon gondolkodtam, hogyan tudnám tompítani az újra találkozás élét. És akkor jött a felismerés - süteményt kell sütnöm. Igen ám, de hogyan? Próbáltam megkeresni a családi recepteskönyvet, de izgalmamban persze éppen akkor nem találta. Sebaj, úgyis sokat láttam már édesanyámat piskótát sütni, menni fog ez emlékezetből is. Hát, nem ment.
A 'kutyulmányomat' beleöntöttem a tepsibe, és lesz ami lesz alapon megsütöttem. Nem voltam egy válogatós gyermek főleg, ha édességről volt szó, de mikor megkóstoltam, még én is nehezen tudtam lenyelni. És akkor megjelent édesanyám. A tekintetéből kiolvastam, hogy nagyon jó ötlet volt ez a sütögetés. Már kezdte volna a 'terelgetést', mikor körbenézett a csatateret idéző konyhában és megpillantotta az asztalra kitálalt valamit. Az összehúzott szemöldöke kisimult és láttam az arcán, hogy megérintette szívét a látvány.
Leültünk együtt az asztalhoz és megbeszéltük a szülői értekezleten elhangzottakat és utána kitakarítottunk. Közben szegény hősiesen kóstolgatta a valamit, de aztán ő is belátta, hogy ez menthetetlen.
Másnap közösen sütöttünk egy piskótát. Hát, egyáltalán nem hasonlított az enyémre! Szerintem az volt akkor ott a világ legfinomabb piskótája. Azóta is sokat gondolkodtam, hogy miért éreztem olyan finomnak? Azt hiszem megfejtettem a titkot: ez az esemény hétköznap történt, a piskóta hétköznap hozta össze a családot.
És persze annak is örülök, hogy végül Krisztina húgom lett cukrász és nem én. Higgyétek el, jól van ez így!
VASS OSZKÁR - TULAJDONOS